Március 15-ről emlékezett meg az Illés Akadémia Gimnáziuma.
Felvirradt.
Március 15-ike volt 1848.
Tizedik évfordulója annak a nagy katasztrófának, mellyel a korszellem óriás keze a régi Budapestet a föld színéről eltörölte a jeges árvízzel, hogy helyet csináljon az újan emelkedő dicső főváros számára.
Másodszor követelte a korszellem azt a csodát, mely eltörölje a régi, korhadt Magyarországot s alapot teremtsen az új, az Európában számot vető, szabad Magyarországnak.
Jókai Mór: A márcziusi fiatalság (Visszaemlékezés)
Gróf Batthyány Lajos szobránál gyűltek össze az Illés Akadémia Gimnáziumának diákjai: a 10. osztály tartotta a megemlékezést. Minderről Biácsi Eszter tanárnő számolt be:
Az előkészületek során elkészült az iskolai dekoráció: a faliújság feldíszítésével a forradalmi hangulat így az iskolát is belengte. Országunk történelmének kiemelkedő napjának műsorát Villányi Zita tanárnővel is sokat gyakorolták a gyerekek – ének és osztályfőnöki óra keretében is készültek. A megemlékezésen dalokat énekeltek és verseket szavaltak: az események sorát ezekkel könnyebb megérteni számukra. Felidézték március 15-e történéseit, szó volt a kokárdáról – az erőt, a hűséget és a reményt jelentő színeiről –, azokról a férfiakról és nőkről, akik felszólaltak népünk szabadságáért, az Irinyi József által felolvasott 12 pontról. A történelemben a sikeres forradalmak segítették elő a változásokat és szüntették meg az igazságtalanságokat. Március 15-e meghatározza magyar identitásunkat. Az identitás – benne a magyar nyelvvel, a Kárpát-medencével, a hagyományainkkal és a történelmünkkel – ugyanis olyan, mint egy mászófal: ezen kapaszkodók nélkül nem élhetünk teljes életet!