Az 1848-as forradalomról és szabadságharcról emlékezett meg az Illés Labdarúgó Akadémia Gimnáziuma.
Vannak napok, amelyek felett nem fog az idő. Vannak pillanatok, amelyek nem porosodnak meg a történelemkönyvek lapjain, mert minden tavaszon újra és újra életre kelnek. Március 15-e ilyen nap. Amikor ma a kokárdát a szívünk fölé tűzzük, nemcsak egy darab nemzetiszínű szalagot viselünk. Egy ígéretet viselünk. Annak a hitnek a jelét, hogy a szabadság nem ajándék, hanem közös küzdelem. 1848 tavaszán egy maroknyi fiatal változtatta meg hazánk sorsát. Ma róluk emlékezünk. A költőről, aki tollat és kardot ragadott; a márciusi ifjakról, akik a kávéházak asztalaitól a csataterekig mentek; és mindazokról a névtelen hősökről, akik életüket adták azért, hogy mi ma itt, szabadon, emelt fővel állhassunk
– kezdődött az Illés Akadémia Gimnáziumának 1848-as megemlékezése.
A klubszobában megrendezett ünnepséget a 10. osztályosok tartották meg, ahol elhangzott Petőfi Sándortól a Meddig alszol még, hazám? című vers, majd az események kronológiai összefoglalása után a Nemzeti Dal.
Mit kíván a magyar nemzet? – a 12 pontot diákjaink sorolták fel, majd egyszerre hangzott fel:
Egyenlőség! Szabadság! Testvériség!
A március 15-i események után az szabadságharc jelentős történéseit elevenítették fel a tanulók, és a Kormorán együttes A költő visszatér című dalával zárult a megemlékezés.