Az Illés Akadémia Gimnáziuma 1849. október 6-a alkalmából tartott emlékműsort.
A Müller Eszter osztályfőnök által vezetett 9. évfolyamunk tartott emlékműsort október 6-a alkalmából. A helyszín az Illés Akadémia konferenciaterme volt. Diákjaink énekkel, verssel és prózával foglalták össze az Aradhoz vezető út eseményeit, hiszen 1849 tavaszára kiderült, hogy a magyar ellenállás nem olyan könnyen törhető le, mint ahogy azt a bécsi udvarban elképzelték. Kossuth Lajos lelkesedése átragadt az egész nemzetre.
Ha a korabeli térképre nézünk, nehéz elképzelni, miben reménykedtek a magyarok. Az ellenség gyűrűjében egy maroknyi magyar rosszul felfegyverkezve várta a csatákat. A sikerek eleinte mégis sorra jöttek. Ferenc József az orosz cárhoz fordult segítségért. 1849 júniusában Paszkievics herceg vezetésével keletről megindult a 194 ezer orosz, nyugatról pedig a „bresciai hiéna” Haynau vezetésével az osztrákok.
Itt a próba, az utolsó
Nagy próba:
Jön az orosz, jön az orosz,
Itt is van már valóba.
Eljött tehát az utolsó Ítélet,
De én attól sem magamért
Sem hazámért nem félek.
A világosi fegyverletétel után a Habsburgok úgy akarták megbüntetni a magyar népet, hogy elrettentsék a birodalom többi népét a további forradalomtól. Haynau ezt írta levelében:
„a lázadó vezéreket fel fogom köttetni és minden tisztet, aki a forradalmárok szolgálatában állt, agyon fogok lövetni. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen mód intő példát szolgáltatni minden jövendő forradalomnak.”
Tanulóink a gróf Batthyány Lajos és a 13 aradi vértanú: Damjanich János, Kiss Ernő, Schweidel József, Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knézich Károly, Nagysándor József, Leiningen Westerburg Károly, Aulich Lajos, gróf Vécsey Károly, Lázár Vilmos és Dessewffy Arisztid utolsó mondait idézték fel.
Honvéd főtiszt 13,
bátor férfi 13,
hős katona 13,
igaz ember 13.
Magyar mártír 13,
erőt vett a rút halálon.
S erőt adott a magyarnak,
hogy bízzon a virradatban,
amely csak felvirradt.
A hatalom gyáva módon bánt el velük, azonban haláluk és a szabadságharc megannyi hősi halottjának áldozata nem volt hiábavaló, mert küzdelmük vezetett el a kiegyezéshez, ami pedig elhozta hazánk egyik aranykorát.
Hőseinkről szóló megemlékezést a Szózat eléneklésével zártuk.